Cukorbetegség gyerekeknél

Aki nem szenved cukorbetegségben, illetve közvetlen környezetében nincsen ilyen ember, az nem feltétlenül tudja, hogy kétféle cukorbetegséget (diabétesz mellitusz) különböztetünk meg. A II-es típusú cukorbetegség leginkább az elhízott, idősebb korosztályt érinti. Ilyenkor a szervezet termel inzulint, de ezt a sejtek nem képesek felhasználni. A tünetek lassan alakulnak ki, és a betegség gyógyszerekkel és diétával kezelhető. Ezt a formát hívják „nem inzulin-függő diabétesz-”nek is.

A gyermekkort inkább az I-es típusú, vagy "inzulinfüggő diabétesz" fenyegeti. Ebben az esetben a hasnyálmirigy nem termel inzulint. Öröklött fogékonyság talaján bizonyos környezeti tényezők (vírusfertőzések, korai tehéntej alapú táplálás, toxinok) hatására a szervezet immunrendszere önmaga ellen fordul, és elpusztítja a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjeit. Inzulinhiány alakul ki, melynek következtében a sejtek nem képesek a vérből a cukrot felvenni, így a sejtek éheznek, míg a vércukor-szint magasra emelkedik.

A betegség tünetei hirtelen, néhány nap vagy hét alatt alakulnak ki, mint fokozódó szomjúság- és éhségérzés, fokozott vizeletürítés, fogyás, fáradékonyság, gyengeség. A betegség vércukor-méréssel, valamint vizelet cukor és aceton meghatározással megállapítható. Erra felkészült laboratóriumok meghatározhatják a vér inzulin szintjét, és azokat az ellenanyagokat is, amelyeket a szervezet termel a hasnyálmirigy és az inzulin ellen. Ezek a vizsgálatok gyanú esetén - még a betegség teljes kialakulása előtt - a cukorbetegségre való hajlamot is jelezhetik. A korai felismerésnek nagy jelentősége van, mert segítségével és az inzulinkezelés megkezdésével ugyanis elkerülhető a súlyos anyagcserezavar (kóma) kifejlődése.

Magyarország - a gyermekkori cukorbetegséget tekintve - a közepes rizikójú országok közé tartozik, amely azt jelenti, hogy 1000 gyermekből 1,3 szenved diabéteszben. A friss megbetegedések száma egyre nő, és leginkább a 3-5 éves és 10-13 éves korosztályban fordul elő a legtöbb új megbetegedés.

A cukorbetegség kialakulásakor a betegek kórházba kerülnek, ekkor egyrészt rendezni kell a vércukor háztartás felborulását infúziókkal és inzulinnal, valamint be kell állítani a hosszú-távú kezelést is. A diabétesz egy élethosszig tartó önkezelést von maga után, erre a beteget és családját fel kell készíteni és képessé kell rá tenni. Ehhez a diabétesz kialakulásakor korrekten meg kell ismerniük a helyzetet, majd a gondozás során folyamatosan aktualizálni kell ismereteiket.

Az inzulin tablettás formában nem, csak injekcióban használható, amelyet napi 2-4 alkalommal kell a betegnek alkalmaznia. Ehhez inzulinadagoló "toll"-ak, angol nevén Pen-ek állnak a betegek rendelkezésére. Ugyancsak rendelkezik minden betegünk vércukormérő készülékkel, amelynek segítségével egyetlen vércseppből ½-1 perc alatt meg tudja határozni a vércukorszintjét. A kezelés további részét képezi a diéta, amely általában napi hatszori, a gyermek igényének (nem, életkor, testsúly, fizikai aktivitás) megfelelően kialakított speciális, cukormentes étrendet jelent. Ugyancsak kívánatos a rendszeres testmozgás beiktatása a kezelésbe, hiszen ez előnyösen csökkenti a betegek vércukorszintjét.

A kezelés során számos, sokszor előre nem várt, átmeneti eseményekkel, nehézségekkel is kell számolnunk. Ilyenek a gyermekkori lázzal, esetleg hányással járó betegségek, vagy a vércukorszint lezuhanásával járó rosszullét (hipózás), illetve a serdülés során a gyermeknek a kezelésben való csökkent együttműködő készsége és a serdülésnek a vércukor háztartásra gyakorolt kedvezőtlen hatása. A gondozás célja az egészséges egyén vércukorértékeit megközelítő állapot biztosítása. Ezáltal érhető el az, hogy a diabéteszes gyermek úgy éljen és nőjön fel mint egészséges társai. Biztosítani kell számukra a normális életet és élettartamot, a normális növekedést és fejlődést, a jó egészséget és jólétet, valamint meg kell előzni a késői szövődmények (mint a látás, a vese, az ideg- és érrendszer károsodásának) kialakulását.

A diabetes mellitus kezelésében az inzulin felfedezéséig gyakorlatilag egyetlen terápiás lehetőség szerepelt az étrendi kezelés, a diéta.
A cukorbetegség diétás kezelése hosszú múltra tekint vissza. A Kr. u. a II. században élt kappadóciai Aretaios tej, leves diétájától a XV - XVII. század hús, rizs diéta, XVIII - XIX. század hús, zsír, rizs, tej, burgonya étrenden keresztül jutunk a XX. század elejéig, ahol különböző diétaformák keveredtek. Az inzulin felfedezését követően 25 - 30 % szénhidrát tartalmú, zsírdús diétát javasoltak. A második világháborút követően egyéni, nagyon szigorú szénhidrát szegény étrend volt. Az utolsó két évtizedben végbe ment fejlődés és gondos táplálkozás - élettani kutatások eredményeként alakult ki a korszerűnek tartott étrendi szemlélet a diabetes terápiájában.

A diabeteses gyermek étrendjének a főbb szempontjai:

  • A diéta beállítását alapvetően befolyásolja az életkor és az ezzel szoros összefüggésben lévő testi fejlettségi állapot.
  • A gyermek energia igényét az alapanyagcsere, a fenntartó kalória és az energia igény határozza meg.

Az étrend összetétele:

1. Fehérjék: A fehérjék szolgáltatják szervezetünk építőköveit, az aminosavakat, egyúttal fölöslegben bejutva el is égnek, és energiát szolgáltatnak. A fehérjék bevitelénél figyelni kell, hogy 50 % növényi és 50 % állati eredetű legyen.
2. Zsiradékok: A zsiradékoknál két csoportot különböztettünk meg, növényi és állati eredetűeket. Cél az állati eredetűek csökkentése az étrendben.
3. Szénhidrátok: A legfőbb energiát szolgáltató tápanyagunk a szénhidrátok. Az étrend fő szabálya, hogy azokat az élelmiszereket melyek kristálycukrot, porcukrot és mézet tartalmaznak, ki kell hagyni az étrendből. Fogyaszthatók: a gyümölcscukor (fruktóz) ami a gyümölcsökben, a tejcukor ( laktóz ) a tej és egyes tejtermékekben, és a keményítő.
4. Vitaminok, ásványi anyagok.
5. Növényi rostok.

Napi szénhidrát elosztás:

Általános szabályként kell elfogadnunk, hogy minden étkezésnek megfelelő mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia. Ennek oka az inzulinnal kezelt cukorbetegek esetében az, hogy ha folyamatos inzulinhatást gyakran ismétlődő szénhidrát bevitellel nem ellensúlyozzák, a vércukor leesése, alacsony vércukorszint (hypoglikémia) alakul ki.

Egyéb szempontok:

  • étkezési időpontok pontos betartása,
  • családi étkezési szokások betartása,
  • rendszeres testmozgás
  • gyermek étvágyának napszakos megoszlása.

Végül is elmondható, hogy a diabeteses étrendnek testre szabottnak kell lennie, ami azt jelenti minden egyes gyermeknek külön egyéni diétára van szüksége.

Figyelem: cikkünk általános információkat tartalmaz, minden esetben forduljon orvoshoz betegségével!

Keresés az oldalon

Feliratkozás hírlevélre

Név:
Email:

RSS hírek

stat